A labda szeszélye

Nem sokszor láttam, hogy a sport milyen furcsa játékot játszhat az emberi akarással.

Roland, egy középkorú futballrajongó, éveken át edzett azért, hogy egyszer a helyi csapat alapembere legyen. A város sportpályáján nőtt fel, és minden ügyességét a pályán akarta bizonyítani.

Egy nap a csapat fontos meccshez készült, de a csapatkapitány váratlanul megsérült. Roland első számú jelölt volt a pótlására, mégis, amikor meghívták a kezdőbe, különös zavart érzett.

A zöld gyep helyett azonban a gondolatai egy furcsa kétely körül forogtak: tényleg saját maga akarta ezt a sikert, vagy csak a vágy vezérelte, hogy másoknak megfeleljen? A térdére nézve hirtelen elveszítette a lendületet.

A meccsnap reggelén Roland úgy döntött, hogy nem lép pályára. Odaállt a lelátóra, figyelte a játékot, és közben ráébredt, hogy a szenvedély nem mindig a teljesítményről szól, hanem arról, hogy milyen belső békét találunk valami iránt.

Bár nem játszott, mások szurkolásán keresztül újfajta kapcsolatot talált a sporttal. Nem lett hős azon a napon, de egy másfajta, csendes erőt fedezett fel önmagában.

A futball néha nem arról szól, ki rúgja a legtöbb gólt, hanem hogy mit mond nekünk a játék, amikor éppen nem a pályán vagyunk.