Az erdő zaja

Súlyos csend ült az erdő mélyén, amikor Zoltán egyedül indult egy rövid túrára, hogy elmeneküljön a városi zaj elől.

Hamarosan különös hangokra lett figyelmes: mintha valaki halkan suttogna a fák között. Először azt hitte, képzelődik, de a hangok egyre erősebben követni kezdték.

Zoltán megpróbált visszafordulni, de mintha az erdő változna körülötte, fák és bokrok furcsa alakzatokat vettek fel. Megállt, hogy összeszedje a gondolatait, de a zaj egyre közelebb jött.

Nem félt igazán, inkább kíváncsi lett. Követte a suttogást, és végül egy kis tisztáshoz ért, ahol egy régi, elhagyatott kunyhó állt. Bent halvány fény pislákolt.

Zoltán belekukkantott, de üres volt a kunyhó. A titokzatos hang pedig elhalt, mintha soha nem is lett volna. Csak a szél susogott tovább az erdőben.

Nem találta meg a magyarázatot, és nem is biztos, hogy akarta. Mégis, amikor hazafelé indult, furcsa nyugalom töltötte el. Egy kis kaland az ismeretlenben, ami továbbra is rejtély maradt.

Az erdő zaja nem csak zaj volt, hanem valami mélyebb, amit nem lehet szavakba önteni, csak érezni.