Egy Fura Utazás Éjszaka

Az éjszaka csendje különös nyugalmat hozott a kisvárosra, amikor Balázs a vonatállomáson várakozott egy ismeretlen járatra.

Nem tervezett semmit, csak szerette volna látni, hová viszi az út. A jegyét egy fiatal férfi adta neki, aki azt mondta, „Ezzel nem egy szokványos helyre utazol.”

A vonat lassan tolatni kezdett, de valami furcsa volt: a kocsik szinte üresek voltak, és emberek helyett csak távoli zaj hallatszott.

Balázs próbált beszélni az utastársakkal, de senki nem válaszolt, mintha árnyak lennének. Félig félve, mégis kíváncsian figyelte az ablakon túl elhaladó tájat, ami egyre inkább álomszerűvé vált.

Egy kis falunál a vonat megállt, és egy kinyíló ajtónál egy idősebb nő szállt be, de nem szólt semmit. Csak egy megértő mosolyt küldött Balázsnak.

Az út vége előtt megjelent egy hatalmas, fénylő könyv a kocsi közepén, nyitott lapokkal, amelyek a múlt pillanatait mutatták meg.

Balázs leült, és mélyen belemerült a képekbe, amik nem a múltját ismertették, hanem a vágyott kalandjairól meséltek.

Mikor végre leszállt, nem tudta, hol van, de érezte, hogy az utazás maga változtatta meg, nem a cél.

Azóta gyakran emlékszik erre az éjszakára, amikor a valóság és az álom határa elmosódott, és az út egy titok maradt, amit nem kell teljesen megfejteni.