Egy utazás a hegyek között

János mindig álmodott arról, hogy elmegy a hegyekbe. Egy szép tavaszi reggelen úgy döntött, hogy végre elindul.

Nem volt messze a legközelebbi hegy, ahol egy kis falu állt. János a hátizsákját vitte, tele ennivalóval és vízzel.

Ahogy sétált az erdei úton, nézte a fákat és hallgatta a madarak hangját. Minden nagyon nyugodt volt.

Egyszer csak eszébe jutott, hogy elfelejtette megkérdezni, merre van az a hely, amit látni akart. Nem volt térképe, és az útjelző tábla sem látszott.

Kicsit aggódott, hogy elveszik, de nem akart visszafordulni. Így tovább ment, remélve, hogy jó irányt választott.

Útközben egy kis tisztást talált, ahol leült pihenni. Nézte a hegyeket, amelyek a nap fényében szép árnyékot vetettek.

Nem jutott el a céljához, de rájött, hogy ez a séta is különleges volt. A természet csendje és békéje megnyugtatta.

Aznap este, amikor visszaért a faluba, János megértette, hogy nem mindig fontos a cél, néha az út maga az élmény.

Nem volt kaland, nagy találkozás vagy nehézség, csak egy egyszerű, nyugodt nap a hegyek között.

Ez más volt, mint amire számított, de így is szép emlék maradt.